Szerző: Xanita

Flóra, nekem nem a képernyővel van bajom egyébként, hanem a függéssel. Sajnos ismerősi körben találkoztam már gyerekkel, akiből minden más érdeklődést kiölt… Erre gondoltam… Nálunk valahogy kialakult, hogy mennyit néznek (napi 1-1,5 óra, a nézett műsor hosszúságától függ), de tévénk nincs, ez sem előre elhatározva, vagy elvek mentén, csak így alakult. Először, mikor megszülettek a gyerekek, nem volt időnk nézni, aztán ha akartunk, nem találtunk semmi nézhetőt, úgy szoktunk le róla, hogy észre se vettük, aztán a készülék is csak a helyet foglalta. Nekem sem kell beleszólnom, vagy vitába keverednem velük. De nem tudom, mi lenne most, ha pl. háttérnek használtuk volna a tévét egész nap, mert számomra ez nem az “ésszerű” képernyőbámulás kategóriája.